Közben egy 12 órásra nyúlt tárgyalás eredményeként az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) is sikerült kiizzadni egy állásfoglalást, melyben elítélik a gázai segélyflottilla elleni izraeli támadást, és gyors, tárgyilagos, hiteles, illetve átlátható vizsgálatot követelnek az ügyben. A történt szépséghibája mindössze csak annyi, hogy az állásfoglalás lényegében semmire sem kötelezi a zsidókat, még akkor sem, ha az a 15 tagú testület egyhangú jóváhagyásával született is meg.

Diplomáciai források szerint az ülésen nézeteltérés alakult ki Törökország és az Izraelt hagyományosan, még a legnagyobb aljasságok ellenére is támogató Egyesült Államok között, így bár hozhattak volna kötelező érvényű határozatot is, ez végül mégsem valósult meg, mert az amerikaiak ehhez nem járultak hozzá.

A tanácskozás után az amerikai külügyminiszter álszent módon önmérsékletre intette a feleket. Hillary Clinton úgy fogalmazott, minden érintett félnek körültekintő, átgondolt módon kell reagálnia. Hasonló szellemben nyilatkozott meg Robert Gibbs, a Fehér Ház szóvivője is, aki szintén nem volt hajlandó nyíltan elítélni a több halálos áldozatot követelő izraeli terrorakciót.

Érezve az amerikai hátszelet a jordán-pozitívak ismét felbátorodtak és a legpofátlanabb módon, egyszerűen képmutatónak nevezték az ENSZ állásfoglalását. A nemzetközi szervezet ítélete "elhamarkodott, és még csak nem is szánt kellő időt arra, hogy a történtek minden elemét alaposan megvizsgálja" - mondta Jigal Palmor, az izraeli külügyminisztérium szóvivője. Majd az aljasságban sem ismerve határokat Danni Ajalon izraeli külügyminiszter-helyettes kijelentette: „Izrael szerint semmi nem indokolja a bocsánatkérést a Gázai övezetbe önkénteseket és segélyt szállító flottilla hétfői megtámadásával kapcsolatban. Nem kell elnézést kérnünk azért, mert megvédtük magunkat a gyűlölet és erőszak armadájától”.

Gondolom, mindenki fel tudna idézni egy-egy olyan eseményt, amikor Izrael olyan tettet hajtott végre, aminek a jogszerűsége enyhén szólva is megkérdőjelezhető. És gondolom arra is emlékszik mindenki, hogy ilyen esetekben egy nemzetközi ejnye-bejnye után szépen el is kenődött az éppen aktuális ügy. Azonban ez a történet a korábbiaktól eltérően itt most nem ér véget. A törökök ugyanis nem hagyják annyiban a dolgot. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök, tegnap Izrael megbüntetését követelte és kijelentette, hogy a két ország közötti viszonyban "semmi sem marad olyan, mint régen".

„Izraelt feltétlenül meg kell büntetni a magatartása miatt - jelentette ki török parlamenti képviselőknek, egy élő televíziós közvetítésben. Senki sem teheti próbára Törökország türelmét. Eljött az idő, hogy a nemzetközi közösség kijelentse: elég volt! Az ENSZ-nek nem szabad megállnia az Izraelt elítélő határozat elfogadásánál, hanem ki kell állnia a határozat mellett. Izraelnek azonnal meg kell szüntetnie a Gáza elleni embertelen embargót. A mai nap egy új korszak kezdete. Semmi sem marad olyan, mint régen. Sohasem fogunk hátat fordítani a palesztinoknak" – adta meg az alaphangot Erdogan a következő időknek.

Mindeközben Gáza felé tart a Szabad Gáza Mozgalom két újabb segélyszállító hajója, melyek az előzetes elképzelések szerint a napokban érnek a Gázai övezet közelébe. A hír hallatán a zsidók azt nyilatkozták, hogy az új próbálkozókat is ugyanúgy fel fogják tartóztatni, mint ahogy azt a korábbi flottillával is tették.

A helyzetet azonban tovább árnyalja, hogy egyes közel-keleti híroldalak arról cikkeznek, a hajókat a török haditengerészet egységei is elkísérik.

Az események innentől pedig már kiszámíthatatlanok.

Vajon mi történik akkor, ha Izrael megtámadja egy NATO-tag ország katonai egységeit? Mit fognak lépni majd azok a NATO-tag európai országok, akiknek a nyelve állandóan a zsidók seggbe van tapasztava?
És mit lép majd az Egyesült Államok, a demokrácia és az emberi jogok bátor harcosa? Vajon ki lesz nekik fontosabb a saját szövetségesük, vagy az a cionista gyülekezet, ami egyébként az Államokat is irányítja?

A világ óriási változások előtt áll, pontosabban állhat. Recep Tayyip Erdogan és a törökök most nagyon elszántnak tűnnek abban, hogy lerántsák az álarcot a világ álszent arcáról. A következő hetek, hónapok nagy kérdése az, hogy ez sikerül-e majd nekik, hogy kik állnak majd még oda melléjük, hogy kik lesznek azok, akik úgy ahogy Erdogan, ki merik majd mondani végre, hogy ebből elég volt.

És persze a számunkra nagy kérdés még az is, hogy majd a mi kormányunk, mit fog lépni?

A kormány, akinek két napjába telt az, hogy megszüljön egy közleményt. Európa és a világ már azon gondolkodik, hogy mik lehetnek a következő lépések. Összeül az ENSZ, odaér már lassan a következő hajókonvoj is, de a magyar kormány azon kívül, hogy kiadja az alábbi néhány soros közleményt, egy szót sem szól.

A Külügyminisztérium közleménye


A magyar kormány egyetért az Európai Uniónak a „Szabadság hajóraj” elleni izraeli katonai akcióval kapcsolatban május 31-én kiadott nyilatkozatával.

Aggodalmunkat fejezzük ki a katonai erő alkalmazásáért és annak következményeiért, egyben részvétünket nyilvánítjuk ki az áldozatok hozzátartozóinak. Támogatjuk azokat a nemzetközi erőfeszítéseket, melyek azonnal és teljes körű vizsgálatot követelnek az ügyben. Az incidens lezáratlansága kedvezőtlen hatást gyakorolhat a közel-keleti tárgyalásokra és az egész békefolyamatra. Felkérjük továbbá Izraelt, hogy biztosítson megfelelő csatornákat a segélyszállítmányok biztonságos eljuttatására a Gázai övezetbe.

(2010. június 1.)

A magabiztos, kétharmados narancsosok öt semmitmondó mondatban kommentálják a világ ma egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eseményét. Öt mondat, amibe valahogy nem került bele, valahogy nem fért bele az „elítéljük” szó. A magyar kormány nem ítéli el az emberi jogok megsértését, az ártatlan emberek legyilkolását, a nemzetközi vizeken történt egyoldalú katonai agressziót. Nem.

A magyar kormány aggódik.

Vajon mi miatt?

Lehet, hogy OV telefonjába már az első héten beleégett a +972?